Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökké nekem adna Téged!
Az eső könnyeket sírt az ablakra.
Pontosan az az ember hiányzik az életemből,
akinek levelet szeretnék írni.
Az az ember akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam:
én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.
Ha majd éjszaka két angyal a párnádra száll,
Mindkettő jót akar, mégis mást ajánl.
Az egyik azt súgja jó legyél.
A másik rád kacsint, tedd amit szeretnél.
Élj, hogy szeresd az életet, és szeress, hogy éld az életet.
Ki azt mondja: imád,
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: szeret,
Talán igaz lehet.
De az ki rád néz, hallgat,
Nem beszél, és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret.
Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az úgysem fog sírásra kényszeríteni.
Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!
Az igaz szerelem zálogot szívesen ad!
Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.
A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak.
Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.
Veled van értelme a szónak, Veled lehet szép a holnap. Veled születnek az álmok, Veled magamra találok. Ne engedj el bármerre is lépek. Ölelj magadhoz, és szeress kérlek!
Kicsiny szívem érted dobban, úgy zakatol, majd felrobban. Ez a szív csak érted remeg, azt suttogja, nagyon szeret!
Az ég mindenütt egyforma, csak idelent különbözők a dolgok.
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz,
egyszerűn azért,
mert össze vagy hangolva vele.
