2011. május 31., kedd


El se tudom képzelni nélküled az életemet. 
Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, 
de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, 
örök rejtély marad számunkra. 
Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, 
hanem egyszerűen tudomásul veszi őket.
Hiábavaló itt minden gondolkodás. 
Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.

Te elfeledhetsz, de én még emlékszem rád!
Miattad töltöm ébren az éjszakát!
Eszembe jut még huncut kis szemed.
Mely most is folyton előttem lebeg.
Eszembe jut hangod, melyet azóta is hallok.
S melytől befogott füllel sem szabadulhatok!
Eszembe jut mosolyod, mely most is feldereng.
Elábrándozok most is, s szívem megremeg.

Higgy nekem és örökké szeretni foglak!
Bízz bennem s rájössz,hogy az életem vagy!
Óvd a szívem,soha el nem dobd!
Mert míg dobog Téged szeretni fog!

Mindennap rád gondolok,
minden este veled alszom, 
reggelente veled ébredek, 
napközben miattad vagyok éberebb.
Úgy szeretlek, mint még soha senkit, 
fogadd el, mert ezt tudja mindenki. 
Kész vagyok feláldozni az életem, 
és odaadni mindenem. 
Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.



Az egyik felem ki akar törölni a múltamból, 
míg a másik felem még mindig téged akar a jövőmbe.
 


                           Bár nem ismerlek téged, 
                          sosem találkoztam veled, 
                            nem nevettem veled, 
                              nem sírtam veled, 
                               nem csókoltalak, 
                             én mégis szeretlek. 
                         Teljes szívemből szeretlek.

2011. május 30., hétfő


Valakit megszeretni egy perc is elég, 
valakit elfelejteni egy élet is kevés. 
Legyen az élet bármilyen mostoha, 
szeretni megtanít, 
de feledni soha.

Újabb csókok következtek, 
a világ mintha megszűnt volna létezni körülöttük. 
Megadták magukat mind a ketten, és ahogy egyre 
szorosabban összefonódtak,mintha nem csupán egymást
ölelték volna át, hanem a fájdalmas emlékeket is elűzték volna.

Mikor valaki belép az életedbe az egyik feled azt mondja,
 "még közel sem állsz készen..." 
de a másik feled azt mondja
 "maradj vele örökké".

Mindenhol jó, de legjobb útközben. 
Amíg készülünk az álmunk megvalósítására. 
Az álom beteljesülésekor érzett öröm meg se közelíti 
az álomért való küzdelem örömét.

2011. május 28., szombat



Szeretlek! 
Nem talán, nem holnap, nem valamikor, most ebben a pillanatban...

Köszönöm, hogy okot adtál arra, 
hogy felfedezzem a szerelem igazi jelentését. 
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer
ez az érzés uralja majd az életem.
Annyira örülök, hogy beléptél az életembe. 
Sosem voltam még boldogabb.
Örökre te leszel a mindenem. 
Szeretlek.

Abban a pillanatban, 
amikor a szerelemnek nevezett 
rendkívüli dolog bekövetkezik 
a szívedben, átérzed a mélységét, 
gyönyörűségét és felfedezed, 
hogy megváltozott számodra a világ.


- Hiszed, hogy kell a szabadság?
- Igen.
- Az igazság...?
- Igen, persze!
- A szépség?
- Igen.
- A szerelem?
- Szerelem...abban mindenekfelett hiszek. A szerelem éltet.

2011. május 26., csütörtök


Hogy szeretlek: nem kérdés. 
Hogy szeretsz: nem akarat. 
Minden megmaradt vágyam: érteni magamat.
Nem csak téged nem talállak, magamat sem lelem...
Minden megmaradt álmom: valóban élni az életet...




Nézem őt, és úgy érzem, bárminél jobban szeretem ezt az embert.


Amikor az ember találkozik azzal, 
akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, 
akinek a hangja zeneszó a számára,
akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az IGAZI SZERELEM.

...egyszer, valamikor azt kerestem, 
hogy hol és mi a szerelem. 
Szerelem ott van, ahol Te akarod,
csak észre kell venned, ahogy szépségbe burkolózva rejtőzik életed másodpercei közt. 
Ha nem állsz meg egy pillanatra, könnyen elszalaszthatod!


Lehet, hogy szerettél volna, 
ha ismertél volna,
ha ismerted volna a gondolataimat, 
ha végigsétáltál volna az álmaimon, 
emlékeimen, 
igen,
lehet hogy szerettél volna, 
ha csak rám szántad volna az időd...

2011. május 25., szerda




 A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat,
 mintha a "hetedik mennyországban" lennének, 
és ilyenkor teljesen közömbös számukra,
hogy hol is van az a mennyország. 
Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret.


Senki nem tökéletes, 
minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni,
és ha egyszer megtaláltad azt az embert, 
akit igazán, szívből szeretsz, 
nem számít, ha nem érti, 
miért akarsz valamit csinálni, 
elég, ha kész támogatni a választásodat, 
még ha a miértet nem is fogja fel egészen.

A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, 
azt a pillanatot, amikor született,
és akit szeretnek, sosem öregszik meg, 
szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, 
és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a 
barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, 
abban a végzetes pillanatban.

        Ne hidd, hogy hiányzol, 
        csak jó lenne, ha itt lennél.
        Ne hidd, hogy szeretlek
        csak több vagy az életemnél. 
        Ne hidd, hogy féltelek, 
        csak aggódom érted, 
        hisz nélküled semmit sem ér az életem!

2011. május 24., kedd



Megszülettem s egy csillagal több lett az égen, 
megszülettél s láng gyúlt a csillag szívében. 
Megszülettem azért, hogy szeresselek, 
megszülettél azért, hogy szeresselek.

                                            Álmomban boldog voltam veled,
                                               te vigyáztál rám!
                                  Azt suttogtad számíthatok rád!
                           S amint felébredtem,elfogott a magány!
                        Rá kellett jönnöm, hogy egyedül maradtam,
                                          Nincs aki vigyázzon rám!


                 Nem sejtettem még, amikor először beszélgettünk, 
hogy egy nap még azt mondom neked: az életemnél is jobban szeretlek. 
                Nem is sejtettem még, amikor először öleltelek, 
                     hogy egy nap ekkora szükségem lesz rád.


Szerelmes vagyok, és ez mindenem, 
akár helyes, akár nem,
és neki én vagyok minden. 
Szeretem. 
Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, 
semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. 
Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben.
Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. 
A szerelem egész életedre szól.


Ne gondold azt, hogy nem szeretlek, 
mert az az igazság, hogy az életemnél is jobban... 
Küzdöttem érted, hogy az enyém légy és sikerült. 
Soha nem hagylak el, ígérem neked.

2011. május 22., vasárnap


Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, 
ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. 
Nem mese, nem álom, hogy egy nap 
mosolyogni láttalak.
Lehet, hogy becsaptam magam, lehet, 
hogy álmodtam, amikor azt hittem, 
mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés,
nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál... 
Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy 
SZERETLEK TÉGED.

Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.

                                                 Egyszer jár az életben egy igazi társ.
                                     Elhozza a véletlen, vagy valami más.
                               Egyszer kell az életben egy gyönyörű szó...
                                        Egyszer Rád talál valaki, aki jó!

Szükségem van rád! 
A szívedre, hogy rád ragyogjon. 
A szavadra, hogy megnyugtasson. 
A csókodra, hogy tűzbe hozzon.
A kezedre, hogy simogasson.

2011. május 20., péntek


Az életem olyan, mint egy kirakós játék,
ami most lett igazán teljes, mert
megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát: TÉGED.

He caught my glance & smiled back... 
Does he know he caught my heart as well?


Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott... 
de vajon tudja hogy a szívemet is megkapta ezzel?

Csak néztem, ahogy elmész, 
és semmit sem tettem,
csupán emlék már,
hogy itt ültünk mi ketten. 
Fogtad a kezem, tekinteted megpihent rajtam, 
mikor elmentél, nem tehettem semmit.
Nem tehettem mást, csak hagytam.
Nagyon fájt a szívem, amikor elhagytál engem, 
csak lépteid dobbanása
hallatszott a csendben...
 

2011. május 19., csütörtök


Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. 
Mert előttem áll az egész élet,
és a lehető legteljesebben ki akarom használni.
Ha választania kell, hát válasszon hamar. 
Én várni fogom. 
Vagy elfelejtem. 
A várakozás fáj. 
A felejtés is fáj. 
De minden szenvedés közül a legrosszabb,
ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni
a másik ember mellett és csak hallgatod a másik 
lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? 
Annyira sok mindent akarnál kérdezni de
nem tudsz mert leköt, hogy megsimogasd az arcát, 
fogd a kezét, érezd minden mozdulatát.
Beléd szerettem egyszerűen és tisztán.

Minden gondolatomat ő köti le.
Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. 
Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt.
Máskor pedig idegennek tűnik. 
Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.


                                Fogd a kezem, ha érzed, hogy távolodom,
                                 Fogd a kezem, mert a tied vagyok.
                     Ha túl messze jutok, hát érj utol, mert belehalok,
                                      Magányomba zuhanok.

                                                                                                      /TNT/

Amikor az ember találkozik azzal,
akinek közelségétől az első pillanattól kezdve 
hevesebben kezd verni a szíve, 
akinek a hangja zeneszó a számára, 
akiért meg tudna halni, s tőle elválni 
akár csak egyetlen napra is kín, 
az az igazi szerelem.

2011. május 18., szerda


Én csak veled akarok lenni!
Mindig...
Mindenhol...
Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, 
az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt,
étel, ital nélkül, a leghidegebben. 
Tudod, mindegy, hogy hol, 
hogyan...
csak veled... ÖRÖKRE.

       Nem kellene, hogy szeresselek, 
       s törődjek veled. 
       Nem kellene úgy élnem az életem, 
       hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. 
       Nem kellene azon elmélkednem, hogy
       vajon merre jársz, s mit teszel. 
       Sajnálom, nem tehetek róla. 
       Szerelmes vagyok beléd.

                            Ha lehetne egy kívánságom, 
              azt kérném, hogy minden nap arra ébredjek fel, 
                   hogy érzem a nyakamon a leheleted, 
                        az arcomon az ajkaid melegét, 
                          a bőrömön az ujjaid érintését…
                       azt szeretném, hogy érezzem 
                         a szívverésed az enyém mellett, 
              tudva, hogy mindezt csak melletted élhetem át.





Nem első látásra szerettem bele, 
mint utólag mondani szokták. 
Nem, ebben nem hiszek. 
Az ember egy ideig megjátssza,
hogy zavarban van, hogy szerelmes, 
hogy varázslat rabja lett,
mígnem észrevétlenül belesodródik, 
és nem tud többé már szabadulni 
a szerepétől, sőt nem is akar, 
mert igazán szerelmes lett.

2011. május 16., hétfő


Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. 
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig SZERETLEK...