2011. június 29., szerda

Azzal hogy szeretlek, nem mondtam el mindent ami érzek...
Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "szeretlek". Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rád kiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bűn tudadatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk marokkal mért üveggyöngy jutott? És képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben?

2011. június 27., hétfő

Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... 

Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... 
Pedig pont ez a lényeg... 
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... 
És hozzon el egy világot... 
De ne egy másikat, hanem ezt...
A miénket... 
Csak kicsit másképp... 
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... 
Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... 
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... 
És még szebbek az éjszakák... 
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... 
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé 
alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Szeretlek mert lehet
szeretlek mert merek
szeretlek mert nekem jó
szeretlek úgy hogy nincs rá szó
szeretlek mert mosolyogsz
szeretlek azért mert hagyod
szeretlek akkor is ha nem lehet
szeretlek akkor is ha te nem mered
szeretlek ha távol vagy
szeretlek ha ott kint fagy
szeretlek mert ettől jól vagyok
szeretlek mert szeretni jó dolog!
A természet legszebb alkotása az emberi test. A bőrödet, ha megérinthetem, már az elég lenne, de azután jön a vágy, mintha hatalmas üres tér lennél, és nem bírom elviselni ürességedet, mert szív, von magához, akár egy örvény. Mintha nagyon mélyen durva keretek közé szorították volna a világ dolgait, megmondva, mi van kívül és belül, de ez a határ csak azért lenne, mert azt akarja, hogy pusztítsák el őt. Ugyanolyan szörnyűséges kényszer ez, mint amit a jéghegy érezhet, mikor az óceánba olvad.

2011. június 25., szombat


Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken, 
mikor az ajkak először találják meg egymást, 
mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, 
egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt.

Fura dolog ez a vonzódás... 
Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, 
hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet... 
De közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, 
majd vele fekszel és utána már vele kelsz... 
Életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre 
és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből...
Túl vagyunk az 5000. látogatón!
Köszönöm nektek, hogy ellátogattok hozzám! :) 

2011. június 24., péntek


Egy napon észrevettem, hogy szeretem. 
Miért? 
A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan.
Iparkodtam felelni a kérdésre. 
Így feleltem: szeretem... 
másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... 
Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. 
Mintha egyszer már együtt lettünk volna kígyók és Luciferek között, 
nagyon régen, a Paradicsomban.
Van egy mondat... 
"Szükségem van rád."
 De hogyan?
 És miért? 
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell.
Önzés ez? 
Egy picit, talán. (...) 
Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.

Az együtt töltött idő hozza magával a szerelmet, 
de a külön töltött percek vezetnek ahhoz, 
hogy napról napra még jobban szereted őt...

Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál. 
Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna”  listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.

2011. június 22., szerda


Szerelmes vagyok, és ez mindenem, 
akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. 
Szeretem. 
Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, 
csak ölelni őt örökké. 
Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben.
Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. 
A szerelem egész életedre szól.
Az tud a legszenvedélyesebben szeretni, kinek a pokol tüze ég a szívében...
Még akkor is szerettelek, mikor azt mondtam gyűlöllek!
Nem az számít, hogy mennyire rossz hanem, hogy mennyi szép emléket okoz.

2011. június 21., kedd

Igazad van, mikor azt mondod gyerekes vagyok. Naiv és folyton csak álmodozom... de mond ez miért jelent problémát? Nézz körül ebben a világban. Még jó, hogy álmodozom, hisz a valóság megrémít... gyerekesnek számítok, mert nem veszek mindent komolyan, vagy mert időnként belefér egy reményről szóló mese?  És naiv? Nézzük csak meg jobban. Naivitásom nem feltétlen rossz, hisz a jót feltételezem... a gond az, hogy csalódom, mert a világ nem olyan jó, mint ahogy gondolom gyerekes szívvel. Nem olyan békés, barátságos...Folyton résen kell lennem, folyton vigyáznom kell... nehogy valaki még összetörje az álmaimat amit elképzeltem...
Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne mosolyogj... pedig eltervezed,hogy nem fogsz...
Amikor eltervezed, hogyha rád ír,egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá... de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal...
Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz... vagy másnap összefutsz vele... és kezdődik minden elölről...
Vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a deja-vú érzés, mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél...
Vagy éppen mikor sétálsz az utcán, elmész egy hely mellett és beleborzongsz... az emlékekbe...
És nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem..
Fogadd el, hogy igenis szükséged van rá.
Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél.

2011. június 20., hétfő


Az a fajta lány vagyok...
aki ha kell szerény...
ha kell vad...
ha kell bátor...
ha kell becsül...
ha kell megbocsájt...
ha kell mosolyog...
ha kell akkor sír....
ha kell ott van melletted...
ha nem kell akkor is...
ha kell meghallgat...
ha kell figyelmes...
ha kell ápol...
ha kell vigyáz rád...
ha kell véd...
ha bármikor szükséged lenne rám...
mindig itt leszek... .

Ismét elölről kell kezdnie mindent. 
Nem érzett örömteli várakozást az új kezdet miatt, 
nem voltak csillogó reményei.
Minden egyes alkalommal egyre nehezebb volt az újrakezdés,
mert tovább kellett hurcolnia magával 
még egy kudarc ólom nehéz terhét, újabb és újabb bizonyítékát annak, 
hogy őt képtelenség szeretni.
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. Az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. Az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!

Attól féltem, hogyha túl közel engedem magam hozzá, akkor még közelebb akarnék lenni...

Hogyha egyszer levennénk az álarcot, kiderülne,
hogy nincs más dolgunk a világban, mint megfogni egymás kezét...

2011. június 18., szombat


Nem beszélek veled, 
hiszen ismersz: a “majd jön, ha jönnie kell” reménye nekem elég. 
Szeretlek... de nem alázkodom meg előtted. 
Majd hívsz, ha akarsz, 
csókolsz, ha akarsz, 
viszontszeretsz, ha akarsz. 
Én minden órában, minden percben hívnálak...

Amióta belenéztem a szemedbe éjjel s nappal Te jársz az eszembe. 
Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanítottál igazán SZETETNI!

A szeretetet mindig el kell fogadni, 
ha felajánlják, 
és mindig adni kell belőle, 
ha szükség van rá. 
Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem.
Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, 
miután egyszer már összetört a szíved.
Mindannyian a szerelem óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pillanatban élvezed a fellendülést, addig a másik percben mintha lefelé vennéd az irányt. De akár fent vagy, akár lent, sose helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatsz, hogy a kerék egyre csak forog tovább.
TE vagy minden reményem. TE vagy a fény, mely színt hoz az életembe. TE vagy minden amit egy halandó kívánhat: TE vagy a vízen fodrozódó gyűrű, a leveleket röptető lágy szellő. TE vagy az eget izzóvá tevő napfelkelte, az éjszakát megvilágító hold fénye a sötétben. 
Minden, mi a természetben örök, TE vagy.

2011. június 15., szerda


      több vagyok, mint egy ostoba próbababa, 
vagy egy plázacica, egy tömeglány...
...mert nekem van lelkem is...

...bennem van most is csak már nem úgy mint anno, 
én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló...

És ha most megkérdeznek, hogy ma még mi tart itt a Földön,
mi tart még életben, habozás nélkül azt felelem rá: a SZERELEM.

Szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el, 
mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, 
a rosszat nem látod, mikor bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted.
Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá,
Ő őszintén visszamosolyog s ha sírsz ő is sír veled, 
de mégis letörli könnyeidet és azt mondja:
Ne sírj, mert én még szeretlek.

Ha szavakba lehetne foglalni, 
hogy mennyire szeretlek, 
akkor egy élet is kevés lenne rá,
 hogy elmondjam neked!

2011. június 13., hétfő



Ha valaki egyszer megkérdezné:
Része vagy-e az életemnek?
csak ránéznék, 
elmosolyodnék, 
és azt felelném: "Igen, a legjobb része!"

Néha a legváratlanabb dolgok csöppennek az életünkbe.
Aztán rájövünk, hogy nem tudunk élni nélkülük. 
Ilyen vagy TE is.

Merj féktelen lenni, amikor találkozol azzal az emberrel, 
akire epekedve vágytál.


Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, 
vagy éppen alábecsülni őket. 
Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok...
Hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. 
De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság!

2011. június 10., péntek


A szerelem az a valami, 
amikor megcsókolsz valakit, 
és körülötted minden elhomályosul. 
Hirtelen megszűnik minden, 
csak ti ketten léteztek.
Rádöbbensz arra, hogy

Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és 
csókolni akarsz. 
Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. 
Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy,
hogy végre megtaláltad, és félsz 
attól, hogy valaki talán elveheti tőled.

Ha szeretsz, megszűnik az idő. 
Minden igaz ölelés örökké akar tartani,
s akit szeretek, 
nem tudom elereszteni, 
mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, 
és megint üres lesz az életem.

Az őrület határáig szerettem. 
Ezt hívják elmebajnak. 
Ezt, ami nekem az egyetlen érezhető módja szeretni.

Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, 
akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. 
Az életnek velejárója a fájdalom.


Ha a dolgok nem úgy alakulnak... 
amikor szomorúság tölti el a szíved...
amikor könnyek gyűlnek a szemedbe... 

mindig emlékezz három dologra:
1. Melletted voltam...
2. Melletted vagyok...
3. És melletted is leszek...

2011. június 9., csütörtök



A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni.
Azt mondom, légy fülig szerelmes;
olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza!
Hogy találhatsz rá?

Hagyd az eszed! 
Hallgass a szívedre!...
Az az igazság, e nélkül nincs értelme élni.
Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. 
De meg kell próbálnod! 
Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.

Van a szeretet.
Megfoghatatlan,
megzabolázhatatlan, elsöprő.
Nem kérdezi, jöhet-e,
egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, 
birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni.
Próbálhatsz menekülni, elbújni, 
próbálhatod elkergetni, de nem lehet.
Hiába kérdezed: miért pont őt választotta? - nem felel.
Hiába mondod neki: nem lehet! - hallgat.
És szeret.
Szeret tovább.
Szereti őt, akit választott.
Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

Sosem tudtam ellenállni neked 
és még mindig nem tanultam meg, hogy kell.


Valakit szeretni annyit jelent, 
mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, 
amely mindenki számára láthatatlan, érthetetlen.

2011. június 7., kedd


Te vagy nekem az egyetlen. 
Véges közt a végtelen. 
Vágyak közt a féktelen. 
Fontosban a lételem.
Szívemben a szerelem.


Kiismerhetetlen, de megismerhető. 
Határozottan határozatlan. 
Szétszórt, de összetett. 
Örökké változó, de változatlanul álmodozó. 
Szabad, de ragaszkodó. 
Zárkózott, de emberszerető.
Néha jó és néha rossz. 
Nem hibátlan - de így “tökéletes”! 
Csak egy egyszerű lány. 
Se több, se kevesebb...

Köszönöm, hogy 
szeretsz,
féltesz, 
vigyázol rám, 
hogy betakarsz, ha fázom, 
átölelsz, ha félek, 
és hogy neked reggel is szép vagyok. 
Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. 
Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. 
Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

Érzések, 
miket a lelkem el soha nem felejthet, 
pillanatok, 
amikért tudom, hogy érdemes volt élni.

A szerelemben nincsen sem szégyenkezés, 
sem tartózkodás, 
a szerelem két ember közös tulajdona, 
akik közt nincs semmiféle korlát vagy büszkeség,
mert ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is, 
mert minden érzésük, minden mozdulatuk, 
testük és lelkük minden rezzenése közös.

2011. június 3., péntek


Nem kell más csak a pillanat újra,
valaki újra a fülembe súgja,
azt, hogy kellek még,
hogy mit érek neked,
hogy még 1 perc amit kérek veled,
hogy elmondhassam amit érzek,
elmondhassam mit nem értek,
hogy mit remélek,
hogy mitől félek,
soha el nem érlek, de várj még kérlek...

Egy napon megkérdeztem magamtól:
Miért pont te? 
Miért pont te kellesz?
Miért döntöttem úgy hogy mostantól veled akarom leélni az életem? 
Miért hagyom, hogy pont a te szerelmedben roskadjak össze? 
Nem tudtam rá válaszolni...
Ebből tudtam, jól döntöttem, hogy téged választottalak.

Talán a szerelem az, mikor egész éjjel hallgatnád a hangját, 
és nem fáradnál bele ebbe a hallgatásba.

Lehetsz akármilyen bolond, 
így fogadlak el, amilyen vagy. 
Így szeretlek, ahogyan vagy.


 A mosoly egy pillanat műve, de emléke néha örökké tart. 
Átléptük a 2500 látogatót! (: 

2011. június 2., csütörtök

SZIASZTOK!

Megújult a blogom!
Remélem tetszik nektek!
Köszönöm, hogy ennyin itt voltatok!

Sammy Jo

2011. június 1., szerda


Íme a ma éjjeli fogadalmam,
Egy életen át számíthatsz rám,
Mert olyankor szeretlek,
Mikor semmit nem tehetsz, hogy
Meggondoljam magam,
Minél inkább megismerlek,
Annál jobban szeretlek,
Szívem annál inkább többet akar,
Olyankor szeretlek,
Olyankor szeretlek, bármi lesz is.