Egy hang. Egy szó. Egy kép.
Egy élet. Egy arc. Egy csók. 
Egy név. Egy lélek. Egy perc. 
Egy nap. Egy év.  Egy kérés.
Egy hely. Egy dal. 
Egy éj. Egy érzés. 
Ő volt. 
Tudtam.
Néztem.
Elégtem.
Ő az.
Tudom.
Érzem.

Lehetek csinos, vonzó, s szép, 
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, 
Lehetek humoros, bájos, kedves, 
Lehetek okos, művelt, rendes, 
Lehetek tudásod, boldogságod bölcsője, 
Lehetek gondolatod, szavad őrzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted, 
Lehetek egy barát ott meletted, 
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut, 
Lehetek a mindened, 
a végzeted, 
az életed. 
De semmi nem leszek, ha ezt észre nem veszed!

Ha kell segít...
Ha kell nevet...
Ha kell szorít...
Ha kell SZERET!

Egyedül lenni néha kell, hogy igazán nagyot üssön a szív, ha majd valaki átölel.

Van egy titkom mely fáj és éget pedig csak két szó:SZERETLEK TÉGED!

Köszönet azoknak, akik utálnak... 
ők tesznek erősebbé...
Köszönet azoknak, akik szeretnek... 
miattuk oly nagy a szívem...
Köszönet azoknak, akik elhagytak... 
megmutatták, hogy semmi sem tart örökké...
Köszönet azoknak, akik maradtak... 
megmutatták az igaz barátság jelentőségét...
Köszönet azoknak, akik újak az életemben... 
velük kerek az én világom.

Gyere ide, ölelj át, csókolj meg...kérlek ne menj el sohasem!... 
Szeretlek!
Nem mondom ezt akárkinek, hisz már sokszor megbántottak
miután kimondtam, de te teljesen más vagy... 
Te vagy az aki igazán kell nekem, akire eddig vártam!
Nem akarlak soha elveszíteni!

Boldog vagyok, hogy vagy nekem
Boldog vagyok, hogy lehetek neked.
Boldog vagyok, mikor veled kelek
Boldog vagyok, mikor veled fekszem.
Boldog vagyok úgy teljes egészében!
Szeretlek, ahogy Te is szeretsz engem
Szeretlek, úgy ahogy létezel nekem.
Szeretlek, hisz Te vagy a mindenem
Szeretlek, és csak Te vagy nekem.
Szeretlek, hisz nélküled levegőt venni sem merek!

A mi világunkban szeretni: vesztes vállakozás. 
Rossz üzlet - ráfizetéses. 
Mégis belemegyünk néha. 
Mert amit nyerünk vele, 
az - akármilyen szenvedéssel jár - mégiscsak életünk értelme
s talán egyedüli célja is. 
Ezért van az, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, 
hanem 'beleesik' - akarata ellenére.

Néha bántod akit szeretsz, 
néha szereted aki bánt, 
néha van kit el kell eressz, 
néha van ki visszaránt! 
Ha küzdesz, veszíthetsz, 
ha nem küzdesz veszítettél!
Nem tudom hogy mondjam el hogy szeretlek! 
Nem tudom miért ne tegyem,
Nem tudom mit szólnál hozzá! 
Elküldenél? vagy tán mégsem?
Nem tudom mit tegyek, de most kimondom: SZERETLEK!

                                  Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok. 
                                Mindig lesznek szerelmek, amíg a Föld forog. 
                                          Az élet szép, de élni tudni kell!
                                       Az élet harc, s benne győzni kell!

Az élet rövid ahhoz,hogy mindig jól viselkedj.

 Ma ilyen vagyok, holnap más leszek, örökké változom, és örökké szeretlek!

Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, 
akinek hazudtam, s lesz még olyan, akivel újra megteszem.
Volt olyan, aki megkapott, s volt olyan, 
aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől ezt elviselem.
Volt olyan, aki rám talált, s volt olyan, 
aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok.
Volt olyan, aki felkavart, s volt olyan, 
aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok...

Bonyolult? 
megfejtelek.
Problémás? 
megoldjuk majd együtt. 
Hisztis? 
felvidítalak! 
Féltékeny? 
rám nem kell... 
Lökött? 
sose árt. 
Tudsz szeretni? 
legjobb.
És sokáig? 
akkor még jobb! 
Nem vagy elég? 
nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! 
Rám van bízva? 
akkor összejövünk előbb utóbb… 
megteszi ez egy válasznak?

Az a helyzet,hogy szeretlek. 
Semmiféle távolság nem választ szét minket! 
Én ezt nem csak mondom meg is mutatom
hű maradok hozzád minden áron. 
Ez nem változik sohasem, hisz te vagy a mindenem!

                                                    Van, hogy édes, 
                                                      van, hogy fáj. 
                                         A fő, hogy semmit sose bánj.
                                Néha attól szép, hogy minden fejre áll.

 Nem akarok az egész életed lenni, csak a kedvenc részed...

Szeretni valakit az több mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.

A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. 
Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. 
Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek!

Valóban úgy érzem, 
hogy nagyon szeretlek. 
Pillanatnyilag nem tudom 
elképzelni az életemet nélküled. 
Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy 
érzek-e majd három hónap múlva is. 
Ez az, amit te sem tudhatsz.

Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán!

A szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmi.

Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg.

Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő - a pillanat, amelyben élsz.

Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. 
Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő 
lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban 
csupán a túlélésért küzdünk.

De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?

Szerelmes volt. 
Szerelmében feloldódott, 
mert szeretett, nem pedig szeretetet keresett.
Én is. 
Mert nem szeretetet kerestem - szerettem. 
Ezt kaptam tőle ajándékba. 
A lénye úgy fürdött a létben, 
mint más a tengervízben; 
ahogy másra a nap zuhog, 
úgy állt a szerelemben.

Nem tudta rászánni magát, hogy elinduljon, 
csak állt ott, és nézte, magába akarta szívni, 
örökre elraktározni a képét, keze érintését, 
lepedőjének simaságát, hatalmas kék szeme pillantását.
-Szeretlek!...olyan nagyon szeretlek! 

Már túl vagyunk a 7500 látogatón! 


Köszönöm, hogy meglátogattok és olvassátok a blogot!

Az én szívem örök utazó volt, de most kitűzte az úti célt.
Te vagy az.                                /Pé/

Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, 
mindig több fájdalomban lesz részünk, 
mint örömben.
De az ember azért mégsem mondana 
le erről az élményről. 
Aki sose szeretett igazán, 
nem is tudja, mi az élet.

Nem tudok mást mondani, 
csak azt: veled szeretném leélni az életemet! 
Még ha őrültségnek hangzik is. 
Azzal is tisztában vagyok, 
hogy csak most kezdjük megismerni egymást. 
Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod,
hogy őrült vagyok. 
De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. 
De ha esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben 
igyekeznék bebizonyítani, hogy jól döntöttél! 
Szeretlek! 
És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, 
és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. 
Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. 
Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, 
hogy mindig velem leszel. 
A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.

A szívem a szerelemtől ég, bárcsak így maradna örökké...

A szerelem bennünk van, a másik csak ráébreszt arra, hogy iránta kell érezni.

Ez az életem. 
Ez a csodás, iszonyúan rövid és végtelen valami, 
aminek minden percét élvezni szeretném. 
Csodálni a napfelkeltét, 
nagyokat nevetni, 
mosolyt csalni mások arcára,
töretlenül hinni és bízni, 
szeretni, 
szerelmesnek lenni, 
és egyszerűen kitárni mindenki előtt a szívem.

Bolond voltam, hogy beléd szerettem. 
De mégis. 
Imádtam bolond lenni...

Légy önmagad, aki szeret így is elfogad, aki pedig nem, hát így járt... 

Az a fajta lány vagyok...
aki ha kell szerény...
ha kell vad...
ha kell bátor...
ha kell becsül...
ha kell megbocsájt...
ha kell mosolyog...
ha kell akkor sír...
ha kell ott van melletted...
ha nemkell akkoris...
ha kell meghallgat...
ha kell figyelmes...
ha kell ápol...
ha kell vigyáz rád...
ha kell véd...
ha bármikor szükséged lenne rám mindig itt leszek...
Te csak szeress...

Belenéztem a két szemébe és éreztem, hogy Ő kell nekem… 
Nem tudtam, miért pont most, vagy, hogy miért pont Ő… 
De a szívem tagadhatatlanul Érte dobogott már akkor…

Álmodtam. 
Tudom, mindenkivel megesik. 
De ez nem egy szokványos álom volt. 
Azt álmodtam, hogy az a fiú, akire mindig is vágytam, azt mondja SZERET...

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, 
mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. 
Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, 
úgy éreztem nincs lehetetlen. 
Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is,
táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, 
nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, 
amit te mutattál.
Azokon a napokon amikor hozzám értél, 
bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt,
elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, 
és nevettem míg a könnyem ki csordult. 
Azokon a napokon... csak miattad: tényleg önmagam voltam.

Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni...

Garantáltan lesznek nehéz időszakok, 
és garantáltan lesz olyan, hogy egyikünk 
vagy mindketten ki akarunk szállni. 
De garantálom, hogy ha nem kérem, 
hogy légy enyém, azt életem végéig bánni fogom, 
mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi.

Minden, ami szerelem, 
az szép és fáj, felemel
és földbe döngöl, 
valós játszadozás, 
félelmesen izgalmas és igaz. 
Örök.

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig szeretlek.

A szó, melytől elcsuklik hangom.
Az érintés, melytől lázba jön testem.
A pillantás, mely perzseli szívemet.
A lélegzet, melytől szikrázik a lelkem.
A sóhaj, mely többet jelent mindennél.
Az érzés, mely érzéki kábulatba ejt.
S az a személy, kinek neve hallatán,
egyszerre jár át a meleg, s fázok egyben.

Van, hogy eljön az a pont, 
hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. 
Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, 
nem azért, mert valamilyen. 
Egyszerűen csak szereted.
És még csak azt sem jelenti,
hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. 
Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből.
Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére.
És tudod, hogy az a valaki is szeret téged,
néha azért aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem,
tudom: ez egy el nem múló szerelem.
Éget a vágy, amikor hozzád érek,
minden porcikámmal csak téged érezlek.
Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek,
s forró szívemmel téged szeresselek!
S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,
örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.
Éjszakákon veled töltöm minden percem,
mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!

Köszönöm, hogy 
szeretsz, 
féltesz, 
vigyázol rám, hogy
betakarsz, ha fázom, 
átölelsz, ha félek, 
és hogy neked reggel is szép vagyok. 
Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok.
Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. 
Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, 
és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. 
A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, 
és most a bőröm alatt világítana. 
Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt.
És mindez egyetlen pillantástól.

A szerelem bonyolult. 
Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. 
Sosem szokhatsz hozzá. 
Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, 
aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged.
Nem tudsz ellenállni neki. 
Úgy ragad magával, mint az áradat. 
Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. 
Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte,
a mennybe mész. 
Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. 
Ez mindenkire egyformán vonatkozik.

Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem.
Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, 
hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. 
Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. 
Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) 
Szeretlek (...). 
Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek,
mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.

Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...

És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez kevés az értelem.