2011. július 9., szombat
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk,
mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon.
Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál,
úgy éreztem nincs lehetetlen.
Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is,
táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt,
nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt,
amit te mutattál.
Azokon a napokon amikor hozzám értél,
bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt,
elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket,
és nevettem míg a könnyem ki csordult.
Azokon a napokon... csak miattad: tényleg önmagam voltam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése