Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne mosolyogj... pedig eltervezed,hogy nem fogsz...
Amikor eltervezed, hogyha rád ír,egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá... de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal...
Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz... vagy másnap összefutsz vele... és kezdődik minden elölről...
Vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a deja-vú érzés, mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél...
Vagy éppen mikor sétálsz az utcán, elmész egy hely mellett és beleborzongsz... az emlékekbe...
És nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem..
Fogadd el, hogy igenis szükséged van rá.