
Csak néztem, ahogy elmész,
és semmit sem tettem,
csupán emlék már,
hogy itt ültünk mi ketten.
Fogtad a kezem, tekinteted megpihent rajtam,
mikor elmentél, nem tehettem semmit.
Nem tehettem mást, csak hagytam.
Nagyon fájt a szívem, amikor elhagytál engem,
csak lépteid dobbanása
hallatszott a csendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése